A termékdíj az uniós környezeti adók (environmental taxes) egyik kategóriájának, a szennyezési és erőforrás adóknak (taxes on pollution/resources) speciális hazai megjelenési formája. A szennyezési és erőforrás adók tartalmilag a környezetterhelési díjakra és az igénybevételi járulékokra, illetve a környezetvédelmi termékdíjak rendszerére osztható.
Mielőtt a környezetvédelmi termékdíjra térnénk át, röviden a másik kategóriáról:
A környezetterhelési díj a szennyező fizet elvén alapuló adó jellegű befizetés. Fontos momentuma, hogy nem szankció jellegű fizetési kötelezettség, hiszen a díjat nemcsak egy meghatározott szint feletti kibocsátás mennyisége, hanem a kibocsátott anyag minden mért egysége után fizetni kell. Elvi alapja, hogy a határérték alatti környezetterhelő kibocsátások együttesen okozhatnak olyan terhelést, amelyek veszélyeztetik az egészségünket, illetve rontják a természet állapotát. A díjat levegő-, víz és talajszennyezés után kell fizetniük azoknak a környezethasználóknak, amelyek környezetterheléssel járó anyagot bocsátanak a környezetbe (2003. évi LXXXIX. számú törvény). A környezetterhelési díjaknak is van igénybevételi járulék aspektusa, azonban hazánkban ennek tipikusan a vízkészlet járulékot tekinthetjük (a 2003. évi CXVI. törvény 14. számú melléklete alapján az évi 10 ezer m3-nél nagyobb vízmennyiséget felhasználóra vonatkozóan).
A környezetvédelmi termékdíj az unió tagállamai által alkalmazott különféle ökoadók között is egyedinek számít, annak ellenére is, hogy a tagállamokban eléggé változatosak a szennyezési adók. Specialitása abban mutatkozik meg, hogy a hulladékgazdálkodási szabályok, és szankciók melletti párhuzamos szabályozásról van szó. A gyártói felelősségvállalást és követelményeit nem teljesítő vállalkozásnak mind a hulladékgazdálkodási, mind a termékdíj szabályozási szankciókat viselniük kell.
A környezetvédelmi termékdíj az ökoadók közül a kötelezett adóalanyok számát tekintve meghatározó jelentőségű. A termékdíj hatósági feladatait 2008-tól a vámhatóság látja el, amely változtatás egyik nem titkolt célja az volt, hogy hatékonyabb fellépéssel és ellenőrzéssel szélesítse a tényleges adózói kört. A 2007. évi körülbelül tízezres nagyságrendű adóalanyi kör 2008-ban ütemesen növekedett is, havonta több mint ezer új ügyfél jelentkezett be a vámhatósághoz (VPOP 2009). A tényleges kötelezettek körének nagyságáról azonban megoszlanak a vélemények, különböző becslések kerültek napvilágra a sajtóanyagokban, amelyek egyben azonosak, hogy még mindig jelentős a termékdíjat nem fizetők köre.
